Velem mindig történik valami érdekes

Éppen azt olvastam egy HR témákra szakosodott fórumon, hogy mennyire fontos önmagát jól „marketingeznie” egy szakembernek – ne meg pláne motiválnia is, de ezt már én mondom nem a fórum, úgyhogy ide a „rosszidőbe” gondoltam beleviszek magamnak egy kis motivációs napsütést. És összeszedek magamnak néhány kedves szösszenetet, amit ha újra és újra elolvasok bizonyára átélem azt a pozitív hangulatot, amelyet a kialakulásakor is tapasztaltam. Fogtam is az egyik legutóbbi „show”  visszajelzéseinek iratkupacát  és egy lendülettel lejegyeztem azokat a gyöngyszemeket, amelyeknek az olvasása  már anno is a megelégedettség széles mosolyát varázsolta az arcomra… Ahol büszke voltam  – magammal:-) – és persze a csoport fejlődésére… Az volt a jó érzés ebben, hogy sikerült a résztvevőkkel megértetnem mindazt, amit szerettem volna, hogy oda tudtam eljuttatni őket –  persze kizárólag szakmailag – ahová érdemesnek és hasznosnak tartottam.

 Mi az, amire nem számított, de pozitív élményként visz magával?

 „Nagyon aktív részvétel , learning by Playing”
„Sokkal jobb volt, mint vártam. Nem lefárasztott, hanem felfrissített. Csapatépítésként is nagyon hasznos volt.”
„Nehéz volt elképzelni, hogy ilyen összetett és komplex folyamatokat hogyan lehet modellezni ilyen kompakt formában. SIKERÜLT!”

 Mely kollégáknak, célcsoportnak milyen céllal ajánlaná a szimuláción való részvételt? 

„Csoportvezetőknek, és leendő csoportvezetőknek, cél: átlátni a folyamatokat az összes cégnél.”
„Bármely vállalatnak szívesen ajánlanám, mert tapasztalataim szerint a napi rutin során nem gondolunk a tervezésre, stratégiára.”
„Minden vezetőbeosztásúnak a hatékonyabb együttműködés eléréséért, információáramlás erősítéséért,  közös döntéshozatalért.”
„Akik nem profitorientáltan dolgoznak, pl. ügyfél kapcsolatban felár nélkül az ügyfélnek extrákat szolgáltatnak.”

 Mit tanult meg/sajátított el különösen a szimuláció során?

 „A stratégia, a tervezés fontosságát illetve a stratégiai döntések eredményének fontosságát és jelentőségét.”
„Meglátni az összefüggéseket a különböző vállalati területek között, meglátni az egyes döntések következményeit.”
„Mennyire komplex egy vállalat felépítése, egyes döntéseknek mennyire messz eható következménye lehet.” 

Mit fog/tud átültetni a szimuláción elsajátítottakból a mindennapi munkahelyi gyakorlatba?

 „Hogy mennyire fontos hosszú távú döntések terén felkészülten, megfelelő pénzügyi mutatók segítségével dönteni.”
„Majdnem mindent, saját munkaterületemen azt, hogy vannak olyan költségek, amik csak hosszú távon térülnek meg, és nem is mindig látjuk előre, hogy mikor.”

Ön szerint mi volt az a konkrét haszon, amit a szimuláció segítségével sikerült megkapnia, amit magával visz? 

„A tervezés fontossága és kiemelt szerepe egy vállalat életében.”
„Ne csak a saját funkcionális területemet vizsgáljam, hanem azt is, hogy 1 funkcionális terület milyen hatással van a vállalat életére.”
„Pozitív hangulat – mindenki egy (közös) cégért dolgozik.”
„Személet” 

Szóval sok ilyet kívánok még magamnak… Na, most gyúrhatok erre,  de majd csak az őszre.

Jól sikerült az idei első füredi kiruccanásom, örülök, hogy segíthettem Klausnak a hajóját „sínre tenni”, jó volt látni ahogy csillog a szeme és percről perce egyre izgatottabban ráhangolódik az ő kis elkövetkező hőstettére. Ami szerintem csak kínlódás, de mindegyJ))

Hogy ezért meglegyen a megfelelő jutalmam visszafelé Siófokon direkt elmentem megenni egy lángost, már csak azért is, hogy friss hírekkel szolgálhassak:-))) A Panoráma hotel melletti lángosos idén is jót süt, de már nem az idős néni süti, hanem egy férfi .. de finomat sütött, kértem, hogy legyen aranybarna és úgy is lett:-)) Nekem idén is nagy a lángos, sajnos a felét ki kellett dobnomL

A lángosos egyelőre panaszkodott, hogy nincs vendég . .. háááát valóban nem kellett sorban állnom:-)))

Hú, hát ez megint izgalmas volt.. A város mindig újra és újra lenyűgöz a nagyságával, újra az volt az érzésem, hogy reménytelenül eltévedek benne. Megannyi ember egy kupacban. Rögtön az elején még át  is gázoltak rajtam egy pillanatra, amikor egy kevéske időre a térképemre pillantottam, nem pedig a lábam elé...

És isteni volt az esti összejövetel… :-)) Nem is gondoltam volna tavaly, amikor beiratkoztam ebbe a WdF-be, hogy ennyi érdekes és kellemes emberbe fogok majd itt  botlani – kizárólag csak szakmai alapon… Nagyon jól esett, hogy mindenki olyan közvetlenül és barátságosan-érdeklődőn viselkedett velem, azonnal úgy társalogtak velem, mint régi-jó ismerősükkel. Szinte végig csak beszélgettünk és nagyon –nagyon sokat nevettünk…. És nem csak a finom boroknak köszönhetően.-)))

Így  a néhány óra alatt úgy feltöltődtem energiával és jókedvvel, mintha csak egy kiadósabb vitorlázásról jöttem volna a siófoki partok közeléből.  Mondjuk a helyszínt is nagyon jól kiválasztották, az is igaz. Még soha sem voltam olyan szállodában, amelynek ekkora és ilyen elegáns belső kertje lett volna. Semmi hivalkodót nem láttam, csak finom ízléssel kialakított bár-sarkokat, hangulatos ülő részeket – könnyen megtalálta mindenki a maga kis kellemes tartózkodási helyét, pedig legalább másfél száz vendég volt ezen a szép nyári barátkozós estén.

Utána még voltunk abban a hangulatos étteremben is, amely egy olyan nagyon magas ház tetején üzemel, hogy onnan az egész várost belátni. Annyi fénypont látszott onnan, hogy úgy éreztem magam mintha egy  filmben lennék amelyikben éppen  a világvégét szemléltetik...:-))

Klassz volt Wernerrel a mai  ebéd, szórakoztató és tartalmas is egyben – hát ahogy jó (üzleti)partnerek között ez már csak szokás… Jó sok mindent ötletet adott  a "showműsoromhoz”, és ha minden sikerül augusztusban egy közöset is rendezhetünk valami német cégnek.

A héten az élet megint visszaigazolta az egyik alapteóriámat. Nevezetesen azt, hogyha emberi tulajdonságokról van szó akkor mit is jelent a kiszámíthatóság,  az őszinteség és a bizalom. Miért is? Mert az őszinteség és bizalom két erősen emocionális  fogalom és mindenkinek egy kissé más elképzelése van arról, hogy mit is jelentenek... na és ezen a ponton kezdődnek a problémák. A kiszámíthatóság emocionálisan semleges és megalapozza, hogy hogyan viszonyuljak a különféle emberekhez. Megfigyelem őket, megállapítom a működésük definícióját és az interakcióimat velük  ez alapján igazítom hozzájuk. Tehát a  történet:

A hét elején az egyik kedves nőismerősöm ugyanis egy könnyed, rövid délutáni teára ösztönző sms-emet mély hallgatással nyugtázta, de 4 nap után hirtelen megtörte a csendet. Pont városi üzemmódra volt állítva a telefonom, úgyhogy éppen könnyű dolga is volt. És rém kedvesen,  olyan nagy  hévvel kért bocsánatot, hogy néhány nap múlva ezt a megnyugtató emailt küldtem el neki:

“Nagyon kedves volt tőled, hogy felhívtál és bocsánatot kértél azért, hogy nem jeleztél vissza az sms-re, amit küldtem neked. Őszintén mondom, hogy ez klassz dolog volt  tőled, főleg, hogy éppen rossz hangulatod is volt.  Szóval jól esett, hogy hívtál, örültem neki, és  cseppet sem vettem rossz néven, hogy nem válaszoltál. És tudod, miért?

Mert van Neked egy nagyon szimpatikus tulajdonságod, pont mint QK-nak. Akitől egyébként mindenki rövid időn belül a falra mászik, mert ez a csajszi még életében nem volt pontos. Olyannyira, hogy már a csajok is kikészültek tőle, élen SchE-vel…Húú , hát mindig nagy dráma van, ha ők ketten találkozni akarnak…:-))

Emlékszel, a M.-ben is – az ő Szülinapján – ki volt ott 7 órakor a megbeszélt időpontban? Hát mi, csak pont ő nem:-))) Szegény Klaus már a körmét rágta meg tiszta ideg volt, én meg csak mosolyogtam. Mert QK. abszolút kiszámítható a számomra – mert tudom, hogy mindig késik, de  egy bizonyos időintervallumban csak megjelenik – úgy, mint egy igazi primadonna. Akkor este is kb.  9-kor le is ereszkedett közénk ...:-))

Már régóta soha nem beszélek meg vele konkrét időpontot, hanem csak időintervallumot. És ő ettől nagyon jól érzi magát velem, mert tudja, hogy nincs nyomás alatt. Jön, amikor jön, - persze a keretet szigorúan betartja – jól lehet számítani rá. Ráadásul mindig jelez telefonon is. És ettől ő szimpatikus és egyedi egyszerre. Legalábbis nekem.

Na és nálad is pont ezt tapasztaltam eddig, kivétel nélkül. És megfigyeltem, hogy mindig azzal kezded a mondókádat, hogy… jaj, bocs, ez meg ez történt velem, ezért vagy azért nem hívtalak/ írtam és csiripcsiripcsirip… kapom a részletes infókat:-)

Szóval én bizton tudtam, hogy nálad éppen valami szokásos elkavarodás lehet csak, de semmi rossz szándék és nem is diliztél be éppen:-))”

Kevés dolog tud jobban lázba hozni mint az, amikor  egy finom vadlazac szeletet kevés vajon és kapri bogyón elkészítek  és aztán egy kellemes, telt merlot  „társaságában”  néhány közeli barátnak tálalom egy meghitt estén. Tegnap éppen egy ilyen esemény volt….:-)))

...többek között az  Epcos ügyön. Tegnap kimászkáltam magam, többek között eljártam az érdekeimben a Német Kamaránál – nagyon megható volt látni az igyekezetüket és elkötelezettségüket a „showműsorom” iránt. Szép terveket szövögetünk, kialakult a nyári és őszi ügyfélkezelési stratégiánk. Ezt – is – megünnepelendő este az osztrák kereskedelmi tanácsos asszony házába voltam hivatalos,  ő találta ki, hogy  kerti parti legyen az ÖWK 20 éves szülinapi bulija. Igazán kedves dolognak tartom, hogy Erika asszony a saját házát bocsátotta rendelkezésre erre a célra – pedig mehettünk volna bármilyen elegáns étterembe, szállodába is... Ettől viszont olyan meghitt és családias volt minden. Nagyon tetszett a hozzáállása.  Még a  követ úr is tiszteletét tette, aki mint tudjuk egy sótlan-savanyú jellegtelenség.

Vidám, kellemes, hangulatos este volt a csillagfényes égbolt alatt, pont ilyenre vágytam, Sokat beszélgettünk az életünk folyásáról, iszogattunk  és eszegettük a finomságokat, amiket a Kempinski hordott oda, ízletes volt minden és nagyon elegáns a tálalás.Jó volt találkozni azokkal, akiket már olyan régen ismerek…. Azt sajnáltam csak, hogy néhány kedvencem, akire számítottam, nem jött el, pl. a GW ügyvezető, viszont sajnos ott volt a Csaló:-((( és a SchB is ( akivel ugye továbbra sem kommunikálok, csak köszönök neki)

Most izgatottan várom a fejleményeket Klaustól, mert őt a DUIHK-DWC kerti partijára küldtem ügyezni…:-)))

Ma este kiültünk Enikővel a  Liszt Ferenc térre, szülinapjaink szokásos koccintására.

Sétáltunk előtte egy picit a késő délutáni, szellős napfényben, szívtuk magunkba a nyári hangulatot.

Néztük a várost, a turistákat, a forgalmat. Láttunk egy fiút az utcán fekve, életerős, napbarnított huszonéves srác lehetett, nem tudom, nem volt eszméleténél. A bőre sértetlen, az arca békés, feküdt a járdán, a feje az egyik kirakat küszöbének támaszkodott. Nem tudni, hogy miért, lehet hogy csak elesett és megütötte magát. Semmi külsérelmi nyom nem volt rajta, ha nem egy vasárnap délután  lett volna, még akár egy kimerült fesztiválozó is lehetett volna, akit elnyomott az előző esti buzgóság. Nyugdíjas pár és két fiatal turista álltak felette, mi elsiettünk a hirtelen verődött kis társaság mellett. Bennem szentimentális érzések ébredtek, hogy ez is valakinek a gyereke, és valahol aggódnak érte, visszanéztem, és már jött a is az Oktogon felől a  mentő, az idős házaspárnál láttam is a telefont.
Sétáltunk tovább, közben padlizsán pólóban és feltűrt zsebes gatyában elbiciklizett velünk szemben Petőfi, legalábbis a srác kiköpött olyan volt, mint a hajdanvolt költőről az összes valamire való közoktatási intézményben kifüggesztett Petőfi-dagerrotípia.

Néhány napja okos a telefonom – okosabb, mint én – és még tanuljuk egymást. Ebben van telefonkönyv, sms, de internet is, fényképező, zenelejátszó. Most már nem kell hetekig gyűjteni a képeket, vagy akár csak megvárni, hogy a digitális géppel hazaérjek, letöltsem, átméretezzem… Ebben nyomok egyet, amivel exponálok, meg nyomok kettőt, és a világhálón lehet örömködni annak, hogy galamb szállt a szobor fejére, hogy süt a nap, hogy százszorszépekkel van tele a pázsit a parkban.  Párásság van, de legalább nincs meleg, a Duna felől biztos  jó kis szél fúj, míg haladunk a téren Minden olyan mediterráninak tűnik…

Szinte kihalt a tér a Király utca felé, csak egy lány kér útbaigazítást angolul, aztán itt már nem is  találkoztunk senkivel, szépen visszafordultunk a tér közepe felé, egy kellemes, beszélgetős asztalt keresni. Még bepillantottunk a kis utcákba, a házak közötti kis zugokban egyre több a különféle keverék kutyácskákat sétáltató nyugdíjas. Jól esik most arra gondolnom, hogy rengeteg időm van még azt megérni, hogy az legyen a ‘dolgom’, hogy egy szálkás szőrű kis keverékkel üldögéljek a padon, és lessem, hogy a szembe-szomszéd mikor jön le. Furcsa most azt gondolni, hogy egyszer csak elfogynak a munkás hétköznapok, és az önellátáson kívül nem ‘kell’ csinálni majd semmit. Vajon én is virágokat gyűjtök majd, mint a szomszéd néni? Még gesztenyefát is nevel cserépben, ami terem is. Vagy majd mániákus állattartó leszek? Vagy a piacokon fogok lógni? Vagy utazgatok, és bosszantom a fiatalokat?
Szépen úriasan letelepedtünk a Bohemia teraszára. Szeretünk mi így üldögélni a fák imbolygó árnyékában, nevetgélni, vagy csak nézni, ahogy mások jönnek-mennek, ahogy a galambok keresgélnek a fűben.

Nagyon hangulatosnak találtam, hogy ugyan hirtelen megtelt az összes asztal körülöttünk, nagy nyüzsgés volt de mégis minden olyan nyugalmas is maradt egyszerre. A pincérek ugyanolyan kedvesen mosolyogtak és beszélgettek velünk, mintha csak kedd délelőtt lenne…

Jó ötlet a sok kis Tapas, könnyű kis vacsora kerekedett belőlük, a legfinomabbnak a fűszeres sajtot éreztem, az olívaolajasat. Jól csúszott hozzá az édeskés barna sör.

Az utóbbi 2 hónapban azzal szembesültem a „showműsoromat” illetően, hogy már most elkezdtem a gyúrást az őszre…..

Sok lett egyszerre  a  jövő év elejére áttolódott,  még nem is létező időpontú megrendelések kidolgozása. Magyarán kihajszoltam magam, „túlóráztam” vég nélkül, egyelőre a semmiért. Illetve elsősorban magam miatt, mert ha nem készül el a programjavaslat, a bemutató, az ajánlat, stb. akkor ejnye-bejnye...

De ennek vége! Nem gondoltam volna, hogy tovább lehet fokozni a demotiváltságomat, de újfent bebizonyította a mai nap folyamán is az egyik ügyfelem, hogy alulbecsültem. Úgyhogy felvettem a nyári ritmust, és a 15%-os bevételcsökkenés nálam fordított arányosan 15%-os további erőbedobást jelent. És ebbe végre úgy érzem, hogy a vitorlázás továbbra is belefér :)

Túlfűtött munkamorálomat egyből a leghasznosabb irányba tereltem: körbenéztem, hogy a hosszú hétvégére milyen programlehetőségeket rejt fővárosunk (hurrá hurrá hosszú hétvége!!!!:)). Lesz itt Cseh Sörfesztivál a belvárosban, oda feltétlen ki szeretnénk látogatni, remélem az időjárás is mellettünk lesz. Illetve az idén már pár hete tervezem a szombat délelőtti fürdőprogramjaim  újbóli bevezetését, úgyhogy ha képes leszek normális időben, akkor azt is megnézem. Jó lenne összekötni ezt egy könnyű ebéddel valahol a Városliget környékén, esetleg az Állatkertnél egy finom lángos formájában. És utána pokróc, grépfrútos sör és tollasozás a fűben, némi barnulás reményében :) Nem ártana legalább egy enyhe alapszínt összeszednem, de szigorúan az egészségesség jegyében..